Soha ne tarts attól, hogy
Valamely kérésed
„nem elég monumentális”,
Vagy, hogy nem érünk rá
Foglakozni veled.
Mindenben a segítségedre
Szeretnénk lenni,
a kis dolgokban éppúgy,
Mint a nagyokban.
Segélyhívásod zene füleinknek.



„Őrangyalod folyamatosan
Beszél hozzád, gyengéden
Vezet utadon,
és tanácsokkal lát el.”
„Halljuk szíved imáit,
s ha segítségért
Könyörögsz magadban,
Azonnal melléd állunk.”



„Még ha nem is hallod meg
Most rögtön a válaszunkat,
Légy biztos benne, hogy
Kétségtelenül hallunk téged.”
„Úgy veszünk körbe téged, a
hogyan az égitestek keringenek
az űrben a bolygók körül.”

A spiritualitás nem menekülés a valóság világából. A spiritualitás elmondja nekünk, mi az igaz valóság, és hogyan fedezhetjük azt fel itt a földön. A spiritualitás nem az élet megtagadása, hanem az élet legtisztább elfogadása. Az életet fenntartások nélkül el kell fogadni. Az életet lélekteljesen meg kell valósítani. Az életet teljesen át kell alakítani. Az életet örökké kell élni.

A "spiritizmus" szóval ma az asztrálvilággal való érintkezésnek azt a sokféle módját jelöljük, amely egy médium segítségével történik. Azt tapasztaltam, hogy a jelenségek legnagyobb része igaz. A halál utáni élet valóságos, örök bizonyosság, és hogy az örök haladás és végső boldogság a jó és a rossz számára egyformán szintén bizonyosság.

Kétségtelen, hogy a spiritizmus veszélyt jelent az érzelmi, ideges és könnyen befolyásolható természetű emberekre. Segítségemmel egy elhalt személy képes megjelenni barátainak és rokonainak, és elmondhatja nekik kívánságait, a halottaknak alkalmat adok arra, hogy hirtelen és váratlan haláluk után dolgaikat még rendezhessék.

Előfordulhat, hogy egy kétségbeesett asztrállény belekapaszkodhat egy emberbe és megszállhatja vagy követheti őt otthonába és megszállhatja valamelyik hozzátartozóját. A Földön maradó barátok szenvedélyes bánata és vágyakozása az elhunyt lényeket ugyancsak visszahúzni törekszik a Földszférába, ami gyakran nagy szenvedést okoz az elhunytnak és beleavatkozik a fejlődés természetes folyamatába.


Minden asztrálsíkon levő elhunytnak módjában van egy médiumon keresztül közléseket leadni.

Az átlagember halála után az asztrálsíkon azt teheti amit megtehet a fizikai életben is; közléseket adhat írásban, transzban vagy az asztráltest kifejlesztett és gyakorlott erőinek használatával, mind a testét levetett, mind a még testben élő személyekről.

Az embernek meg kell tanulnia, hogy a halál nem vehet rajta erőt, a test börtönének kulcsa a saját kezében van és megtanulhatja, hogy hogyan használja amikor éppen akarja.

Istent kell első helyre tenni az életünkben, de anélkül, hogy az anyagi életet vagy a külső világot megtagadnánk. Istenből kell az anyagi életbe lépnünk. A belső életben Isten uralkodik, és a belső életből kihozhatjuk és ki is kell hoznunk Őt a külső életbe. Így alkalmazkodhatunk az anyagi élethez, és tehetjük azt eggyé a spirituális élettel.




Ha két ember találkozik, akkor elkezdődik közöttük valami, az életük filmje.
Amikor valamelyikük meghal, anélkül, hogy el tudtak volna búcsúzni, olyanná válik a kapcsolatuk, mint egy filmszakadás. Ha tudják, hogy közeleg a halál, és van idejük, és erejük a búcsúhoz, akkor mindketten tudják: a filmjük véget ért.